Azt hiszem, még nem meséltem arról, hogy nem is olyan régen volt szerencsém vadkovászos kenyerünket a nálunk megszokott modern technológiával történő sütéssel szemben egy klasszikus, fatüzeléses kemencében is elkészíteni.
Kacifántos kezdés
Amikor megsütöttem az első, tényleg nagyközönség előtt is szívesen bemutatott vadkovászos kenyereimet, viszonylag hamar fel kellett adnom ezt az időközben szenvedélyemmé lett tevékenységemet egy időre, mivel egy makacs bokaprobléma orvostól orvosig hajkurászott. Nagyon jól esett a rengeteg megkeresés a vadkovászos kapcsán: „hová lett?”; „mikor lesz ismét?”; „ugye nem hagytunk fel vele?”.
Mesébe illő folytatás
Az egyik nagyon kedves, időközben vadkovász-rajongóvá lett vásárlónknak elmeséltem, hogy mi a problémám, mi az, ami miatt most sajnos nem tudok foglalkozni a vadkovászossal. Meghallgatta a történetem, jelezte, hogy „ne aggódjak, van segítség”,majd egy pálinkásüvegre felírta: „Orvosság. Belsőleg.”, illetve egy telefonszámot. Kiderült, hogy az úriember egy nagy nevű ortopéd szakorvos, aki az elkövetkező időszakban sikeresen diagnosztizálta a korábban félrekezelt problémámat, majd az ő instrukciói alapján végül a műtét is sikerrel lezajlott. Ma már, azt hiszem, gyógyultnak tudhatom magam, hála a doktor úrnak.
Különös(en tanulságos) végkifejlet
Mindenképpen szerettem volna valahogyan viszonozni mindazt, amit értem tett, tudva persze, hogy ez valójában lehetetlen. Aztán jött a telefon. Az orvos volt. „Endre. Van egy ötletem, illetve kérni szeretnék tőled valamit. Én szervezem az osztálytalálkozónkat, és arra gondoltam, hogy süthetnél nekünk egy kis vadkovászost. Van egy jó kis kemencém odahaza…”
Azonnal vállaltam a dolgot. Mióta a vadkovászos a mániám, szerettem volna kipróbálni, hogy milyen lehet autentikus környezetben sütni, valódi fafűtés mellett, ahogyan a régiek is, évszázadokon át.
A sütés menete
Végül 5 db vadkovászos kenyeret készítettem elő a sütéshez, majd befűtöttük a kemencét.
Mivel a hőmérséklet nagyon magas ezekben a kemencékben, illetve azt szabályozni korántsem olyan egyszerű, mint a sütödében, a modern változatok esetében, meg kellett oldani valamiképpen a felmerülő problémát. Mindehhez egy kovácsoltvas lábost használtam. Bevált. Fél órát sült a kenyér a „lábosos” megoldással, majd folytatódott a kemence szabad tüzén, további fél órán át.
Érdekes, hogy a megszokott gőzzel terítés nélkül is milyen szép magasak lettek a kenyerek.
Ismét nagy élmény volt. Ismét sikerült kipróbálni valami újat. Most azonban az új nem volt más, mint a lehető leginkább eredeti és ősi, a tökéletesen autentikus. Igazi időutazás volt ez, hiszen az elejétől a végéig minden egyes folyamat, melynek során végül megszülettek e gőzölgő finomságok, pontosan olyan volt, mint száz meg száz évekkel korábban.