Köszönjük Nektek, hogy máris hatalmas lelkesedéssel keresitek üzleteinkben eddigi talán legizgalmasabb termékünket, a francia bagettet. Rengeteg munkánk van benne, és hihetetlenül örülünk a valóban nem csekély érdeklődésnek.
Szeretnénk máris szolgálni néhány ötlettel mindazoknak, akik a lehető legmagasabb színvonalon kívánják kiélvezni a friss, ropogós bagett adta gourmet-gyönyöröket.
Közvetlenül nálunk is beszerezhetitek a finom esti bagetthez a Martontej kiváló gomolyáját, illetve az egyik legfinomabb magyar vajat is, melyet szintén ők készítenek Ráckeresztúron.
Ha pedig itt jártok Dunabogdányban, jó szívvel ajánljuk a Borda Húsbolt prémium hústermékei közül is azt a hajszálvékonyra szeletelhető, isteni parasztsonkát, mely valószínűleg állandó helyet kap mindazok asztalán, akik egyszer is megkóstolják bagettünk mellé.
Ott van persze állandó, mediterrán kísérőnek az olívabogyó is. Sokan nem is bonyolítják túl a dolgot: kettévágják a bagettet, majd hosszában ismét elszelik, az egy-egy fél szeletet pedig vékonyan megkenik vajjal, ráhelyeznek néhány szelett vékonyra vágott paradicsomot, s közben egy-egy szem zöld olívabogyót csemegéznek hozzá. Tökéletes!
Európában egyébként, amikor számos országban népszerű lett a bagett (a franciák persze úgy vannak ezzel, hogy az igazi bagettért muszáj elmenni hozzájuk), az angol szendvicsek mintájára egyfajta – mai szóval élve – street food alappá vált ez a hosszúkás pékremek, melyet egész egyszerűen hosszában kettévágtak, s vajazást követően salátával, uborkával, sonkával, paradicsommal, tojással, sajttal, sőt, akár hallal is „bélelhettek” ízlés szerint. Napjainkban is dívik ez a megoldás. Remek ötlet abban az esetben is, ha az ember szeretne valami kiadósat és finomat enni ebédre, de sajnos úgy alakult a nap, hogy lehetelenség volna főzéssel, vagy bármily’ összetettebb megoldással erőfeszítéseket tenni az ügy érdekében…
Mi azonban, itt a Dunakanyar csendes nyugalmából nem igazán engedve inkább a komóstos, ráérős megoldások hívei vagyunk. Én magam ha tehetem, leülök az esti asztalhoz, töltök egy pohár finom vörösbort, (ha van rá módom épp, a hangulat kedvéért valami igazán mély villányit) a kis bagettszeletekre pedig vajat kenek, majd a vajra egyetlen vékony szelet házi füstölt sonkát teszek. Készen is van a pompás vacsora. Mert a legizgalmasabb részletek mindig a legegyszerűbb dolgokban rejtőznek.