Halas Szendvicsünk kapcsán már említettük a múlt alkalommal, hogy bizony saját ciabattánk is van már, méghozzá olívás-aszalt paradicsomos változatban…
Már készül a natúr is, most azonban abban a fázisban vagyunk még bőven, hogy nagyon-nagyon örülünk ennek a szaftos, igazi mediterrán, tengerparti pékségek világát idéző ciabattánknak. Ahogyan frissen gőzölög, amikor még forrón eltéped… Mennyei.
Igazából az egyszerű BL65 búzalisztből, nagyon sok vízből, bio árpamalátából, sóból és élesztőből álló tészta nem különösebben nagy talány. Nem is ebben rejlik az érdekessége, hanem az elkészítésében.
Dagasztást követően 24 óránál is többet hűtőztetjük a tésztát, ami aztán a hideg pihenő hatására példaértékűen fermentálódik. Innentől már közel sem annyi a világ, amit a BL65 és a só, meg a víz jelentenek. Ez már a ciabatta a maga itáliai különlegességével. A hűtöből kivett tészta kap még egy hajtást és megy pihenni újabb 3 óra hosszára. Az újabb kelés után pedig irány a sütő.
A végeredmény: légies, szaftos, ugyanakkor szerkezeti szemponból mégis lyukacsos, nagyon szép bélzet, ropogós héj, az ízharmónia pedig egyszerűen mesés…
