Az ősz igaz, elsősorban a bronzszínű-aranysárga falevelek és a gyönyörű fények évszaka, nekünk valahogy mégis a bundás kenyér jut róla először az eszünkbe. Talán szakmai ártalom lehet…
Minden bizonnyal ez volt az év első hete, amikor igazán éreztük (reumások a derekukban, fázósak a csontjaikban), hogy hosszú halogatás után elkerülhetetlenül nyakunkon az ősz. A fák levelei száradnak, le-lehullanak, az éjszakák hűvösek, a nappalok egyre rövidebbek.
Persze a pék sohasem fázik, hiszen mindig a kemencék közelében van, az időjárás változása azonban a mi hangulatunkon is nyomot hagy. Aki azonban valamiféle őszi melankóliára gondolna, azt ki kell ábrándítanunk (vagy épp ellenkezőleg: fel kell lelkesítsük): a hűvös idő ezúttal is felidézett bennünk egy régi magyar klasszikust, mely a legtöbbek számára a gyermekkori reggeliket idézi.
„Igen: ahogy a fák levelei sárgulnak, barnulnak, úgy mi is egyre többet gondolunk az aranybarna bundás kenyérre, az őszi reggelik királyára.”
A bundás kenyér, gyerekkorunk kedvence, és ki ne ismerné a receptet: sózott, fűszerezett, felvert tojásba mártott kenyérszeleteket olajban vagy zsírban aranysárgára sütünk, majd frissen vágott zöldséggel (újhagyma, paradicsom, paprika esetleg uborka) és forró citromos teával tálaljuk.
A tartalmas és laktató reggeli kellő energiát ad a hideg őszi reggeleken iskolába induló vagy a túrázásból hazatérő gyermekeknek – és persze felnőtteknek.
Maga a recept – mint nagyszüleink számos más receptje – valószínűleg a szükségből következett egykor
A száradt, szikkadt kenyeret ugyan senki sem szereti, azonban biztosan mindenki tudja, hogy nagymamáink kevés nagyobb szentségtörést tudtak volna elképzelni, mint az étel (különösen a kenyér!) kidobása. A kenyér ugyan „meghal” idővel, de a nagyik praktikáinak köszönhetően egy ideig még hatékonyan feltámasztható : ledarálva zsemlemorzsa formájában, kockára vágva zsemle- vagy húsgombócok töltelékeként, tojásba mártva és kisütve pedig bundás kenyérként. A bundás kenyérben pedig az a legszebb, hogy minél szikkadtabb a felhasznált kenyér, annál jobb lesz a bundás, hiszen a tojást annál könnyebben szívja magába.
Amikor itt a sütödében kísérleteztünk a recepttel, mi azt találtuk, hogy a vadkovászos kenyerünkből készül a legfinomabb, nemcsak azért mert a kovász egy különleges ízvilágot társít a tojáshoz, hanem azért is, mert a lyukacsos textúrája miatt sokkal változatosabban tudja magába építeni a tojást.
A „Heim-bundás kenyér”
Aki kedvet kapott egy kis bundáskenyér-sütéshez, és van olyan lelkes, mint mi, hamar kísérletezésen kapja magát.
Újragondolt bundáskenyér-receptünkhöz a francia croche-monsier (sajtos tetejű meleg szendvics) és az amerikai burger lebegett a szemünk előtt. Azután, hogy megsütöttük a bundás kenyér egyik oldalát, a megfordításkor az előre megpirított házi sonkát és reszelt vagy szeletelt sajtot gyorsan ráhelyezzük a megsült oldalára, hogy ezek még a serpenyőben olvadjanak rá.
Ha pedig sikerült végigolvasni írásunkat anélkül, hogy közben bepillantottatok volna a kenyértartóba, vagy feltettétek volna a teavizet, máris sok sikert és jó étvágyat kívánunk a mi kis őszi kedvencünkhöz!
Kövesd a Dunakanyar legnépszerűbb prémium pékségét a Facebookon is!